2010. április 29., csütörtök

Google Street View. Hol a határ?

Állandó konfliktusok Németországban a Google szolgáltatása körül – a vállalat a vezeték nélküli hálózatokat és az épületeket is feltérképezi. Ha a kezedet nyújtod, a Google a karodat akarja.

Bármilyen projektbe kezd is a Google – az általunk ismert világ korlátai és határai lebontásának egyik fő felelőse –, szinte mindig heves támadások érik személyiségi, szerzői vagy adatvédelmi jogok megsértése miatt. Pontosan ezek az aggályok merültek fel a könyvdigitalizálási projekttel, vagy a Google Buzzal kapcsolatban; a Google Earth-t pedig a kormányok nemzetbiztonsági kockázatnak tartják. Úgy tűnik, az amerikai cégóriás ezúttal elvetette a sulykot az utcanézetek digitalizálásával kapcsolatban.

Távolba látás
A Street View hasznos és kényelmes: például párizsi kirándulásunk előtt már otthon megnézhetjük, melyik étterem van legközelebb a hotelhez, ahol a szállásunk lesz; vagy ha a karosszékből szeretnénk megcsodálni a Westminster Palace-t, egy kattintásunkba kerül. De vajon örülnénk neki, ha a mi házunk kertjét, a mi autónkat, vagy esetleg minket bámulhatnának meg a világhálón? Márpedig jó esély van rá: a szolgáltatás Wikipédia-oldala szerint hazánk is a jövőbeli célpontok egyike.


A Google a világ összes információját elérhetővé akarja tenni mindenki számára, bárhol, bármikor, bármi áron. Ám közben fel sem merül bennük, hogy ebből nem csak előnyök származhatnak; vagy hogy esetleg léteznek olyan emberek, akiknek mindez nincs ínyére.

Hívatlan vendég
Márpedig ez a helyzet. A világ 18 fejlett országában működő Street View bevezetése német nyelvterületen, különösen Németországban koránt sem feszültségmentes. A helyi lakosok nagy része ugyanis személyiségi jogainak megsértésének érzi, ha házáról, autójáról stb. készült felvételeket anélkül teszik közzé az interneten, hogy őt erről megkérdezték volna.
Svájcban Hanspeter Thür szövetségi adatvédelmi biztos még 2009 novemberében indított pert, mert a cég a készült felvételeken nem volt hajlandó elhomályosítani a polgárok arcát és a gépjárműrendszámokat. Panaszok érkeztek amiatt is, hogy a cég autói nem egyáltalán nem csak a városközpontokban fényképeztek. A németországi Oldenburgban március végén megrongálták a Google egy autóját, április elején pedig egy öregúr csákánnyal támadt a felvételeket készítő járműre az ausztriai Steyreggben. Az emberek joggal érzik úgy, hogy a fényképek privátszférájukat, magánéletük intimitását sértik meg. Ilse Aigner német fogyasztóvédelmi miniszter szerint:
"A bankok például felhasználhatják az online megjelent digitális fotókat arra, hogy megállapítsák ügyfeleik hitelképességét. De ezek a felvételek arra is kiválóan alkalmasak, hogy a betörők kiválaszthassák jövőbeli célpontjaikat."
Megadóztatási tervek
Bár a német kormány nem kívánta megakadályozni a szolgáltatás bevezetését, hatósági kísérleteket és javaslatokat is tettek a Google féken tartására. Felmerült az ötlet, hogy a cég lefotózott állampolgáronként 1 eurót fizessen az adott városnak. A javaslat azon az érvelésen alapszik, hogy az utca közterület, melynek minden, nem a közlekedést célzó használata – például házak, boltok lefotózása – megadóztatható. Johannes Singhammer CSU-képviselő véleménye szerint:
"Az egész mögött egyértelműen kereskedelmi szándék húzódik meg. Ez olyan, mintha kitennék az üzletem elé egy reklámplakátot."
Azonban Franz Josef Pschierer bajor pénzügyminisztériumi államtitkár nem helyesli a vállalat megadóztatását, mivel a Street View-ban reklámot lát a bajorországi turizmus számára. Szerinte amíg egy turista szabadon lefényképezhet bármit, addig jogilag ezt a Google is megteheti.


Ratingen és Stade városában fotózott kilométerenként 20 eurót fizettetnének a Google-lal. A személyiségi jogok védelmének érdekében Hamburg vezetősége elvárja a Google-től, hogy a felvételeken szereplő embere arcvonásait és gépkocsik rendszámait felismerhetetlenné tegye, az eredeti felvételeket egy hónapon belül törölje, valamint minden fényképezésről egy hónappal hamarabb tájékoztassa a helyi lakosságot és a közvéleményt. Lehetőséget kívánnak biztosítani a polgároknak és a háztulajdonosoknak arra, hogy az őket vagy házukat ábrázoló képeket töröltethessék a Street View szolgáltatásról. Ha a vállalat megszegné a játékszabályokat, 50000 euróig terjedő pénzbüntetéssel sújtanák.

A Google mindent lát
Újabb lökést adott a botránynak, amikor nemrég kiderült, hogy a Google autói a WLAN-hálózatokat (vezeték nélküli rendszereket, mint amilyen a wifi) is feltérképezi, ezenkívül lézeres mérésekkel 3D-s információkat gyűjt az épületekről. Jonathan Caspar hamburgi adatvédelmi biztos azonnal felszólította a céget a tevékenység felfüggesztésére:
"Ezeknek a rendszereknek a titkosítására vonatkozó információkkal könnyen elkövethetők visszaélések."
A Google blogbejegyzés formájában adott válaszában elismerte, hogy rögzítik a MAC-címeket és a hálózatok ún. SSID neveit, ám állításuk szerint nem tárolják a felhasználók adatait. A vállalat álláspontja szerint az adatgyűjtés nem áll kapcsolatban a Street View-val, és teljesen törvényes.

Távlatok
Nem véletlen, hogy tíz ország (köztük Németország) adatvédelmi biztosa nemrég nyílt levélben fordult Eric Schmidthez, a Google vezérigazgatójához, az emberek adatvédelmi jogainak és magánéletének tiszteletben tartására kérve őt.

Úgy tűnik, a Google egyelőre megállapodott a jogvédőkkel. Az utcanézeteken felismerhetetlenné teszik az arcokat és rendszámokat. Ha ez valamiért rosszul sikerülne, lehetőséget biztosítanak a felvételek törlésére.
"Ne értsenek félre: támogatom az innovációt, de mindennek megvannak a maga határai. Egyes találmányoknál, például a mobilokon alkalmazott arcfelismerő szoftvereknél a hideg futkos a hátamon. Ilyen világról még George Orwell sem álmodott" - tette hozzá Ilse Aigner.
A tudás hatalom, sok ismeret egy helyen pedig még nagyobb hatalom. Amit a Google megmutat, azt mindenki látja, amit pedig nem (például keresőmotorok találatainak cenzúrázása esetében), az talán mindenki elől rejtve marad.

A hírek és az idézetek forrása: SG Hírmagazin
A kép forrása: Flickr

2010. április 19., hétfő

Ember és gép – multitasking és intelligencia

A kísérletek szerint a kihangosított mobil is veszélyes. Az emberek és a gépek képességei koránt sem azonosak.

Az SG.hu elemzése az amerikai National Safety Council tanulmányát ismertetve rámutat: még a kihangosított mobiltelefon használata is veszélyforrást jelent az autóvezetés közben. Az élet és egészség védelmét célul kitűző szervezet 30 különböző felmérést és tesztet átvizsgálva felhívja rá a figyelmet: az emberek nem képesek párhuzamosan több feladatot is végrehajtani, jelen esetben egyidejűleg a vezetésre és a telefonálásra is figyelni. A járművezetők 50%-a a biztonságos vezetéshez szükséges információk felét egyáltalán nem, vagy csak túl későn dolgozta fel, ami jelentősen megnöveli a közúti balesetek kockázatát.

Az angolul „multitasking”-nak nevezett képesség, amikor az ember több feladatot old meg egyszerre (pl. párhuzamosan ebédet főz, kertészkedik és takarít), csak látszat. Valójában részekre bontjuk a feladatokat, és felváltva foglalkozunk velük, egyszerre mindig csak eggyel, miközben a többit magára hagyjuk. Közismert pszichológiai tény, hogy egyszerre csak egy dologra tudunk gondolni. Ezért a figyelmünk sem osztható meg. Ha mégis megpróbáljuk, előfordulhat, hogy átsiklunk részletek felett, elfelejtünk valamit, hibázunk. Amikor elmélyült munkavégzés közben zenét hallgatunk, gyakran előfordul, hogy úgy hallgatunk végig zeneszámokat, hogy észre sem vesszük. A figyelem nem más, mint a tudat időleges beszűkülése egyetlen tárgyra. (Aki nem hiszi, tekintse meg ezt a figyelmi tesztet.)

Pontosan így működik a számítógépek multitasking funkciója is, azzal a különbséggel, hogy a gép esetén nem áll fent annak a veszélye, hogy „sietségében” bizonyos részleteket figyelmen kívül hagy. Ugyanakkor a gépek nem tudnak mit kezdeni a felmerülő váratlan problémákkal, melyek kezelését nem programozták beléjük. Az akadályok elkerülésére kifejlesztett robot nem fog elkezdeni rajzolni, ha a szükség úgy hozza. Egy másik példa a fordítás, egy komplex intellektuális tevékenység, melyet programok sosem tudnak majd tökéletesen végezni. A tanulási képesség és az intelligencia, a váratlan feladatokra a lehető legjobb válasz megtalálásának képessége az élőlények sajátja. Ebből a szempontból a szigorú értelemben vett mesterséges intelligencia kifejlesztése illúzió.

Forrás: SG Hírmagazin

2010. április 12., hétfő

Such Tweet Sorrow

Rómeó és Júlia 2010-ben. Shakespeare-remake kicsit másképp.

A Royal Shakespeare Company és a Mudlark elhatározta, hogy a világirodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb drámáját, William Shakespeare Rómeó és Júliáját modern korunkba helyezi át. Ebben önmagában még nem lenne semmi rendkívüli. Azonban a „színházi előadás” Twitteren keresztül történik, és a cselekmény szálait részben a „nézők” szövik.

A történet főszereplőit színészek alakítják, ők írják majd Rómeó, Júlia, Mercutio és a többiek sorait Twitteren és néha YouTube-on. A szilárd kereteket a forgatókönyvszerű, átdolgozott cselekmény jelenti, melyet a szervezők nagy vonalakban meghatároztak, valamint egy valós idejű napló, mely segítségével a szereplők és a közönség is tájékozódhat arról, hogy éppen hol tart a darab, kivel mi történik.
A vállalkozás egyik legérdekesebb eleme, hogy a Twitter használók kapcsolatban vannak a színészekkel, ötleteket adhatnak a karakterek megformálásával kapcsolatban, megoszthatják véleményüket. Ezáltal sokkal dialógus-szerűbb lesz a színházi élmény – kicsit ahhoz a játékhoz hasonlít, melynek során valaki elkezd egy mesét, majd a soron következő folytatja, és így tovább.


A történet – eredetijéhez hasonlóan – két család szembenállását, és két fiatal szerelmét meséli el a jelenkori Angliában. A családok közti harag tíz éve, 2000-ban kezdődött egy tragikus autóbaleset kapcsán. Júlia tegnap, 2010. április 11-én csatlakozott @julietcap16 néven a Twitter hálózatához… de a folytatás már rajtunk is múlik. Az eseményeket a Such Tweet Sorrow (szójáték az „Oly édes gyötrelem” mondattal) honlapján követhetjük nyomon. Megnézhetjük a főhősök "profilját" és információt találhatunk a színészekről is.

A projekt létrehozóinak célja, hogy közelebb hozzák egymáshoz Shakespeare-t, a színházat, a színészeket és a közönséget. Az érdekes kísérlet során azt is megtudjuk, van-e jövője a közösségi hálózatokon alapuló, valós idejű, párbeszédes jellegű online színjátszásnak.

Forrás: SG Hírmagazin
A kép forrása: Wikipédia

2010. április 7., szerda

Nomen illi mors

Külön cégek foglalkoznak virtuális végakaratok teljesítésével és az elhunytak online emlékének őrzésével.

A jelenség tulajdonképpen koránt sem meglepő, a végrendeletek végrehajtását és hagyatékmegőrzést vagy –felszámolást végző ügynökségek megjelenése a világhálón csak idő kérdése volt.

















Régen a gyászjelentések küldését, a meghalt hozzátartozó levelezésének felszámolását, hagyatékának megőrzését és a testamentumok végrehajtását a család intézte. Az internet világában, amikor a leveleinkhez (például a jelszavak miatt) esetleg csak mi magunk tudunk hozzáférni, vagy egyes ismerőseinkkel csak mi tudjuk felvenni a kapcsolatot, más végrehajtó meghatalmazása válhat szükségessé. Ezen kívül az internet új lehetőségeket kínál az elhunytakról való megemlékezéssel kapcsolatban is.

Ezzel foglalkozik például az Sg.hu által ismertetett svéd Mywebwill, mely csak nemrég indult. A (koránt sem ingyenes) szolgáltatás – amint a hivatalok értesítik az adott személy haláláról –, az elhunyt szándékainak megfelelően intézkedik az e-mail fiókjával, bankszámlájával, közösségi portálokon létrehozott profiljaival, valamint leveleivel, képeivel, adataival és jelszavaival kapcsolatban. Elbúcsúzik az ismerősöktől, és a személy akarata szerint megsemmisíti vagy megőrzi webes életének nyomait.

A Last Messages Club és a PrivateMatters szintén a digitális végrendeletek kezelését, valamint posthumus üzenetek küldését vállalja, az utóbbi cégnél online emlékhely állítása is lehetséges. Az AssetLock pedig elsősorban információ megőrzésére specializálódott.

A temetők valódi fejfái és sírkövei mellett megjelentek a holtak emlékét őrző digitális síremlékek, honlapokon (mint amilyen a RemeberedForever és a MemoryOf), de ugyanúgy a számítógépes játékokban is.


Forrás: SG Hírmagazin
A kép forrása: Wikipédia

2010. április 6., kedd

Voilá iPad!

Szombattól kapható az Egyesült Államokban az Apple cég új miniszámítógépe, az iPad. Várakozások és vélemények, pro és kontra.

Az iPad gyakorlatilag egy érintőképernyős táblagép, méretben az okostelefon és laptop között félúton (valamivel kisebb egy A/4-es oldalnál).

Bár az iPad sikerét előre elkönyvelték, és az Apple hatalmas bevételt vár az új terméktől, az érdeklődők kicsit mást kaptak, mint amire számítottak. Ne a mobiltelefonok vagy asztali PC-k kategóriáiban gondolkodjunk, az iPad nem a már meglévő készülékek vetélytársaként készült. Ennek megfelelően beépített kamerát és mikrofont nem tartalmaz (videotelefonálásra nem alkalmas), hiányzik az USB-port és multitasking képessége (tehát csak egy program futhat majd egyszerre).

Mindez nem feledékenységből maradt ki: dolgozni úgy is az otthoni számítógépünkön fogunk, telefonálásra pedig egy lényegesen kisebb készülék is elég. Az iPadet másra találták ki, a kulcsszó itt a mobilitás és az időtöltés. Ha szabad perceinkben a metrón vagy a parkban ülve böngésznénk a neten, videókat néznénk, zenét hallgatnánk vagy olvasnánk, az iPad ideális megoldás. Ezekhez az elvárásokhoz kiválóan alkalmazkodik a (hosszú távú munkára kevéssé alkalmas) érintőképernyő. A tapasztalatok szerint a gép 10-12 órát is kibír egy feltöltéssel.

Gyorsan és könnyen kezelhető, nagysága a hordozhatóság és a képernyőméret követelményei között teremt kompromisszumot. A képernyő minőségét dicsérik a kritikák. Ám az iPad egyik fő célterülete az olvasás. Bár az új termék nehezebb, mint az átlagos e-book olvasók, egyenesen az olvasási szokások megváltoztatását várják tőle. A legnagyobb amerikai újságok és egyes kiadók könyvei hamarosan elérhetőek lesznek a frissen induló iBook Store-on keresztül. Felmerül azonban a kérdés, hogy az emberek fognak-e pénzt kiadni azért, ami az internet segítségével esetleg ingyen, vagy legalább is ugyanolyan könnyen hozzáférhető számukra.

Az iPad GPS-szel és (ami mellette első látásra feleslegesek tűnik) iránytűvel is rendelkezik. Ugyanakkor a készülés nem támogatja a flashvideók lejátszását, és a hátrányok között feltűnik a memória bővíthetőségének és az akkumulátor cserélhetőségének hiánya. Az ára mintegy 370 euró, ami 100 000 forintnak felel meg. További háttérinformáció és technikai adatok Wikipédián.

Forrás: SG Hírmagazin
A kép forrása: Wikipédia